néhány könyv januárból

Új taktikám, hogy rendszeres írásra szoktassam magam: a havi mazsolázó. Nem az összes, amit a hónapban olvastam, de néhány, amiről van mit mondanom. A folytatásban szó lesz egy századfordulós kanadai szerző biográfiájáról, egy memoársorozatról, amely az ötvenes évek Londonjának kikötői negyedébe kalauzolja az olvasót, egy háborús regényről amelynek a szerzőjét nálunk csak úgy ismerik, "ja, aki a Lassie-t írta", a svéd néplélekről és egy indiai-brit-görög receptgyűjteményről. Mindez természetesen a szokásos, a témához zavarbaejtően nem kapcsolódó fejléckép kíséretében. 

Read More

2020 - ez is... megvolt

2020 volt az az év, amit szerintem a legjobb lesz úgy, ahogy van, elfelejteni. Nekem legalábbis. Ha minden mást kizárok, és csak könyves szempontból nézem, akkor is a "meh" a legpozitívabb, amit el tudok róla mondani. Ha az újraolvasásokat nem számítjuk, 74 könyvet olvastam, hármat félbehagytam, egyet pedig áthoztam az új évbe. Most, hogy visszanézem a listát, ebből körülbelül egy tucat az, ami nyomot is hagyott bennem. A legidegesítőbb az, hogy a többire sem mondanám azt, hogy rossz könyvek, csak éppen... leginkább már csak a hangulatukra emlékszem. 

Read More

a svéd közmondások igazságáról

Mottó mára: "Smaken är som baken, delad."

Figyelem már pár éve a mindenféle irodalmi díjak körül rendszeresen fel-feltámadó biliviharokat - de csak messziről - jó messziről. Mostanra sikerült egy Álláspontot kialakítanom velük kapcsolatban.  Mégpedig: vitatkozhatunk napokig azon, hogy de ő miért, de miért most, de miért azért, ésatöbbi, de egyrészt: kinek van ennyi energiája? Másrészt meg, figyelj, ha ez a pali hajlandó egy kazal pénzt adni egy írónak jutalmul egy általad fércműnek tartott írásért, az az ő baja, nem?

Read More

gyilok és halcsont - az Ambrózy-sorozatról

Az Ambrózy-sorozattal való viszonyomat leginkább egy igen vad rodeóbika-menethez hasonlítanám: nagyon le akart dobni, én viszont eldöntöttem, hogy fenn maradok, még ha tapadókorongokat kell is növesztenem hozzá.

Én nyertem, de nem volt egyszerű. Az első kötet kivételével - amit, mondjuk, lehet, hogy nem egy tömegrendezvényen kellett volna kiolvasnom - őszinte élvezettel olvastam a sorozat mindegyik részét, de azért nem egészen azt kaptam, amit szerettem volna. Megfigyeléseimet "Iron Tadpole" fedőnevű bűntársam javaslatára a sorozathoz illő formában közlöm.*

Read More

az év mazsolái - 2017

Elkezdtem írni egy bejegyzést arról, hogy hányféleképpen lehet egy könyv emlékezetes, példaként az idei olvasmányaimat használva, de szerencsére a harmadik bekezdés után rájöttem, hogy ez még engem sem érdekel. Helyette kaptok egy 2017-es "legjobb öt" listát, kis kitérőkkel. Jó lesz? Jó hát.

Azt, hogy "legjobb öt", temészetesen nem úgy kell érteni, hogy objektív irodalomtudományi szempontok szerint ezek a könyvek a legjobbak azok közül, amelyeket az idén elolvastam, mert efféle válogatásra nemcsak alkalmas nem vagyok, de hajlandó sem. De ha végigfutok az éves listán, ezekről vannak a legmarkánsabb emlékeim.

Read More

bitch, please, avagy a könyvértékelésekről

Könyvértékelést írni nehéz. Annyira, hogy én például sokszor neki se állok. De könyvértékelést olvasni sem mindig könnyű. Nem azért, mert minden értékelés szubjektív (még az is, amit a szerzője hűvösen tárgyilagosnak tart), hanem mert sok olvasó mintha nem gondolkodna el rajta, hogy mi az, amit jogosan lehet számon kérni a történettől vagy a szerzőtől. 

Az alábbiakban néhány kedvenc példám következik. A jogász olvasók kedvéért előre leszögezem, hogy emlékeimre/mások emlékeire támaszkodva írtam őket össze, egyiket sem egy konkrét értékelésből idézem. De valahol, valamikor mindegyikre láttam példát.

Read More

nehéz megzabolázni

A könyvespolcot, mi mást?

"An Old English word for library was “bōchord”, which literally means “book hoard”, and honestly I really think we should go back to saying that because not only does it sound really fucking cool, but it also sort of implies that librarians are dragons." (via nancybirch)

Tegye fel a kezét, aki szerint elég helye van otthon a könyveinek! Na ugye. Mondjuk pont most mesélte el egy barátom, hogy most hogy költöznek, csak néhány igazán nagy kedvenc könyvet tartanak meg papírkiadásban, a többit elajándékozzák, és megveszik helyette e-könyvben. Nem tagadom, praktikus ötlet, engem azonban, aki albérletről albérletre hurcolom magammal a majdnem teljes olvasói múltamat (beleértve egy-tíz mesekönyvet is), konkrétan kilelt a hideg a gondolattól.

Viszont az is igaz, hogy nincs lakás, amelynek tágíthatók lennének a falai (a gumiszobás poénokat most mellőzzük, ha lehet), szóval az embernek valahogy keretet kell szabnia. Most elárulok néhány trükköt, amelyek esetleg segíthetnek a könyváradat megállításában  vagy legalábbis az áradatot lomhán csörgedező patakká csökkentik.

Read More