helyzetjelentés

 Hát, gyerekek. Már ha van még itt valaki. Három éve nem írtam blogbejegyzést, és ez a három év egy szép, hosszú út volt azon a közmondásos rolleren. Kicsit félek ezt múlt időbe tenni, mert az univerzum humorérzéke olyan, amilyen - majd keresztbe teszem az ujjaimat.

Bemelegítésnek megtekintettem a draftjaimat, amelyek létezéséről egyébként teljesen megfeledkeztem. Ha kíváncsiak vagytok, miről nem sikerült épkézláb posztot eszkábálnom:

Share:

néhány könyv januárból


Új taktikám, hogy rendszeres írásra szoktassam magam: a havi mazsolázó. Nem az összes, amit a hónapban olvastam, de néhány, amiről van mit mondanom. A folytatásban szó lesz egy századfordulós kanadai szerző biográfiájáról, egy memoársorozatról, amely az ötvenes évek Londonjának kikötői negyedébe kalauzolja az olvasót, egy háborús regényről amelynek a szerzőjét nálunk csak úgy ismerik, "ja, aki a Lassie-t írta", a svéd néplélekről és egy indiai-brit-görög receptgyűjteményről. Mindez természetesen a szokásos, a témához zavarbaejtően nem kapcsolódó fejléckép kíséretében. 

Share:

2020 - ez is... megvolt


2020 volt az az év, amit szerintem a legjobb lesz úgy, ahogy van, elfelejteni. Nekem legalábbis. Ha minden mást kizárok, és csak könyves szempontból nézem, akkor is a "meh" a legpozitívabb, amit el tudok róla mondani. Ha az újraolvasásokat nem számítjuk, 74 könyvet olvastam, hármat félbehagytam, egyet pedig áthoztam az új évbe. Most, hogy visszanézem a listát, ebből körülbelül egy tucat az, ami nyomot is hagyott bennem. A legidegesítőbb az, hogy a többire sem mondanám azt, hogy rossz könyvek, csak éppen... leginkább már csak a hangulatukra emlékszem. 

Share:

a svéd közmondások igazságáról



Mottó mára: "Smaken är som baken, delad."

Figyelem már pár éve a mindenféle irodalmi díjak körül rendszeresen fel-feltámadó biliviharokat - de csak messziről -  messziről. Mostanra sikerült egy Álláspontot kialakítanom velük kapcsolatban.  Mégpedig: vitatkozhatunk napokig azon, hogy de ő miért, de miért most, de miért azért, ésatöbbi, de egyrészt: kinek van ennyi energiája? Másrészt meg, figyelj, ha ez a pali hajlandó egy kazal pénzt adni egy írónak jutalmul egy általad fércműnek tartott írásért, az az ő baja, nem?

Share:

gyilok és halcsont - az Ambrózy-sorozatról


Az Ambrózy-sorozattal való viszonyomat leginkább egy igen vad rodeóbika-menethez hasonlítanám: nagyon le akart dobni, én viszont eldöntöttem, hogy fenn maradok, még ha tapadókorongokat kell is növesztenem hozzá.

Én nyertem, de nem volt egyszerű. Az első kötet kivételével - amit, mondjuk, lehet, hogy nem egy tömegrendezvényen kellett volna kiolvasnom - őszinte élvezettel olvastam a sorozat mindegyik részét, de azért nem egészen azt kaptam, amit szerettem volna. Megfigyeléseimet "Iron Tadpole" fedőnevű bűntársam javaslatára a sorozathoz illő formában közlöm.*

Share:

az év mazsolái - 2017




Elkezdtem írni egy bejegyzést arról, hogy hányféleképpen lehet egy könyv emlékezetes, példaként az idei olvasmányaimat használva, de szerencsére a harmadik bekezdés után rájöttem, hogy ez még engem sem érdekel. Helyette kaptok egy 2017-es "legjobb öt" listát, kis kitérőkkel. Jó lesz? Jó hát.

Azt, hogy "legjobb öt", temészetesen nem úgy kell érteni, hogy objektív irodalomtudományi szempontok szerint ezek a könyvek a legjobbak azok közül, amelyeket az idén elolvastam, mert efféle válogatásra nemcsak alkalmas nem vagyok, de hajlandó sem. De ha végigfutok az éves listán, ezekről vannak a legmarkánsabb emlékeim.

Share:

bitch, please, avagy a könyvértékelésekről



Könyvértékelést írni nehéz. Annyira, hogy én például sokszor neki se állok. De könyvértékelést olvasni sem mindig könnyű. Nem azért, mert minden értékelés szubjektív (még az is, amit a szerzője hűvösen tárgyilagosnak tart), hanem mert sok olvasó mintha nem gondolkodna el rajta, hogy mi az, amit jogosan lehet számon kérni a történettől vagy a szerzőtől. 

Az alábbiakban néhány kedvenc példám következik. A jogász olvasók kedvéért előre leszögezem, hogy emlékeimre/mások emlékeire támaszkodva írtam őket össze, egyiket sem egy konkrét értékelésből idézem. De valahol, valamikor mindegyikre láttam példát.


Share: