Mert ha én tervezek...

No hát, három hónap úgy elrepült, mint a pinty, én meg gazdagabb lettem egy tanulsággal, miszerint: ha arra vársz az írással (bármi megírásával, vagy még inkább: bármivel), hogy előbb majd jól befejezed minden más teendődet, egy francos sort nem fogsz többet leírni, az garantált.

Amúgy meg az van, hogy továbbra sincs ihletem a retró meseposzt megírásához, de reménykedjünk, hogy egyszer majd lesz (hihihi, hahaha). De hogy felrázzam magam a tespedésből, megosztok veletek néhány teljesen összefüggéstelen gondolatot az idei olvasmányaimmal kapcsolatosan, csak mert... csak. Hogy ne unatkozzatok. Vagy hogy öt nap nonstop bejgli- és zserbópusztítás után végre valami konstruktívat is csináljak. Igen, ez sokkal jobban hangzik.

Read More

Most már rögvest, de tényleg

Miután mindent listába szedtem, bedobozoltam, kijavítottam, lefordítottam, kiválogattam, korrektúráztam, elküldtem, összeraktam és stócokba rendeztem, na azután megkapjátok a retró meseposztot, amit beígértem. Az anyag már megvan:

Azért hagytam benne egy rejtélyes darabot is. Bár ha valaki felismeri a csücskéről...

U.i.: A mobilos képszerkesztő szűrői rém furcsák. Csak mondom.

Read More

Itt tényleg sárkányok vannak

Rákaptam arra - feltehetően a hőség miatt: a laptop melegít -, hogy mindenfajta szöveg első vázlatát kézzel írjam meg, több részletben, nem ritkán éjszaka. Aztán amikor vissza akarom olvasni, mindig fogom a fejem: több oldalas kusza szöveg, eszelős áthuzigálásokkal, a margón saját magamnak szóló megjegyzések (olvashatatlanul – ilyenek, hogy „srkorr mnye!!!”; csak legalább tudnám, milyen nyelven gondolkodtam éppen), szóval kész káosz az egész. Szóval most itt ülök három jegyzetlapnyi vázlat fölött, és mire-gondolt-a-költőt játszom saját magammal.

Innen: straydogsbite.tumblr.com

Mivel elkapott iránta a nosztalgia, és egyébként is röhejesen hosszú ideje halogatom, ebben a bejegyzésben Naomi Novik Temeraire-sorozatáról fogok írni. Novik maga is egy nagyon érdekes személyiség, ez a sorozata meg pláne. Már a műfaji besorolással is bajban vagyok. Legyen mondjuk, alternatív történelmi fantasy. Nem egészen pontos, de azért eléggé. Novik gyakorlatilag fogta azokat a dolgokat, amelyeket szeretett: a napóleoni háborúkat, a Vitorlák Korát (és a vitorlás kalandregényeket) meg a sárkányokat, és összegyúrta őket egy valóságba. Lehet, hogy eredetileg abból indult ki, hogy mennyire menő lenne, ha Napóleon és ellenfelei sárkányokkal végrehajtott légicsatákban csapnának össze, de szerencsére nem elégedett meg ennyivel. 

Read More

86. Ünnepi Könyvötnap

Szóval. Könyvhét. Így egy hónappal utána már ideje írni róla, nem?

A tavalyinál több okból is kedvetlenebbre sikeredett nekem az idei könyvünnep, sőt még a vicces sztorik nagy részét is elfelejtettem időközben (kivéve a bankettet - a bankettet nem lehet elfelejteni), úgyhogy nagyrészt a zsákmány ismertetésre fogok szorítkozni.

Read More

Eddig megvolnánk (avagy a poszt-könyvfeszt poszt)

Ilyen posztom sem volt még, de egyszer mindent ki kell próbálni. Amúgy tudom, hogy egy rettenetes perszóna vagyok, aki csúfosan elhanyagolja a blogját (is) - pedig két poszt is félkészen áll január óta, de egyszerűen egyiket sincs agyam befejezni.

Na de. Nita hónapok óta röhög rajtam, mert idén, úgy látszik, én vettem át a helyét a "szerezzünk be elborzasztó mennyiségű könyvet minél rövidebb idő alatt" játékban - nem vicc, eddig 15 vásárolt és 11 ajándék kötetnél tartok, ami különösen mulattató annak fényében, hogy a) nincs több hely a könyvespolcaimon, b) nincs több hely a lakásban további könyvespolcoknak. Most viszont elétek tárom a feszten beszerzett könyvek listáját, és végérvényesen bebizonyítom, hogy én egy komoly, felelősen gondolkodó nő vagyok, aki tud mértéket tartani.

Hallom ám, hogy röhögtök.

Read More

Az vagy, amit olvasol - nyugtalanító, nem?

Mostan akkor legyen egy olyan, hogy metaposzt az olvasnivalóimról és rólam, mert olyan még nem volt. Meg mert hetek óta próbálok összehozni egy épkézláb könyves posztot, de olyan az agyam, mint egy lyukas mogyoró.

Nem olvasok részrehajlóan, legalábbis zsáner tekintetében nem. Időnként valamelyik ismerősöm ingatja a fejét egy sort, miszerint, hihetetlen, hogy én milyen sokféle könyvet olvasok (a feje feletti gondolatbuborékban: "amatőr" - ő bezzeg specializálódott), hogy van nekem erre időm (ugyanott: "naplopó, bölcsész"). Erre azt tudom mondani, hogy gyógyíthatatlanul kíváncsi vagyok, rettentő gyorsan olvasok, és hogy valami elképesztő, mennyi ideje van az embernek, ha nincs élete.

Read More

Sok könyvnek sok az alja

A mai grátisz jótanács: ha valaha is nagyon unatkoznátok, és arra gondolnátok, hogy időtöltésül random böngészitek egy kicsit az Amazont – ne tegyétek. Nemcsak mert sosem kapjátok vissza azt az elvesztegetett órát az életetekből, hanem azért is, mert az emberi agyat még mindig nem lehet tartós egészségkárosodás nélkül kihipózni.

Aki ismer, azt tudja, hogy nem szoktam elszaladni az elsőre kissé agybetegnek tűnő, abszurd humorú (vagy csak szimplán abszurd) dolgok elől. Végülis Plants vs Zombies-t játszom, kétszer véginéztem a robotsárkányos Sherlock Holmes-feldolgozást (oké, egyszer végignéztem, másodszor elaludtam rajta, míg a barátaim néma döbbenettel függtek szemeikkel a képernyőn), és azon kevesek egyike vagyok, akik tényleg szeretnének egy példányt a megejtő című I Could Pee on This, And Other Poems by Cats című verseskötetből.

Szóval szeretem azt hinni, hogy én már semmin nem fogok meglepődni. Oké, szerettem azt hinni, de aztán, ugyebár, meghoztam ez a kolosszálisan rossz döntést az Amazonon való szörfözésről, és találtam pár egészen egyedi alkotást.

Figyelem! Tovább olvasni csak saját felelősségre...

Read More