esküdni mertem volna, hogy tegnapelőtt még 2016 volt

Oké, tudom. Egy évig fel se néztem a blogra. Nem ígérem, hogy idén jobb leszek, mert a feltételek nagyjából ugyanazok, mint tavaly, de igyekszem. Hogy mégis legyen valami nyoma 2016-nak idefent, leporoltam a tavalyi évzáró booktag-et, amit tavaly a moly nagyobbik fele kitöltött, a kisebbik pedig masszívan rühellt. Akinek van kedve, érezze magát kíhívva rá, akár a poszt alatt hozzászólásban is szívesen várom a saját listátokat.

Egyébként roppant büszke vagyok magamra, mert rekordot döntöttem, és csak 13 könyvet vettem egész évben. Rossz hír, hogy még így is a végére értem a lakás könyvtároló kapacitásának. Szintén nagyon büszke vagyok rá, hogy Algernon és én már 11 tételt teljesítettünk a Je suis snob  kihíváshoz készült listáról, bár a tizenkettedikbe (Esterházy Harmonia Caelestis-e) még beletörhet a bicskánk.

Persze ez is egy megoldás. 

© Last Lemon Productions Ltd., 2014

Frankfurtot hagyjuk. A németek még mindig nem tudnak kávét főzni.

Teljesítettem tovább a tavalyi könyves fogadalmamat, és végre elolvastam a hivatalos Gerald Durrell-életrajzot. Ez nem tett felhőtlenül boldoggá, de legalább okosabb lettem tőle.

Az idei könyves fogadalmam: várólistacsökkentés, de most komolyan. Még mindig van vagy negyven olvasatlan könyv a polcon. Ha ebből tizenötöt elolvasok, már elégedett leszek.

És akkor az aktualizált booktag:

1. Legjobb könyv, amit 2016-ban olvastál. 

Richard Adams: Watership Down. Igen, a regény a nyulakról. Dobogós még A koboldcsászár Katherine Addisontól, valamint a teljes Csodaidők/Időcsodák sorozat.

2. Legjobb folytatás, amit 2016-ban olvastál. 

Időcsodák 2. – Ellenállók. Bakter.

3. Legnagyobb csalódás. 
Christopher Priest: The Prestige. Szerintem a molyos értékelésem minden elmond róla.

© Felvidéki Miklós

4. Legnagyobb meglepetés. 

Felvidéki Miklós és Pertics Róbert képregénye Papp Lászlóról: Papp Laci. Váratlan örömként ért a tudat, hogy egyáltalán létezik róla bármi, amit ebben az évszázadban írtak, és pláne hogy az egy képregény, és külön gyönyörűség, hogy ráadásul még jó is.  

5. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új). 

Spiró Györgytől és Dragomán Györgytől is idén olvastam először, és mindkettejüktől szeretnék még.

6. Legújabb kedvenc karakter. 

Maia Bartlet Drazhar (Katherine Addison: A koboldcsászár), Bigwig (Richard Adams: Watership Down) (igen, a nyúl) és L.M. Montgomery összes éles nyelvű öreg hölgye.

7. Egy könyv, amin sírtál. 

Ilyen indiszkrét kérdésekkel ne tessenek engem zaklatni.

8. Egy könyv, ami boldoggá tett. 

Kamarás István: Titkos kutatónapló. Gyakorlatilag folyamatosan vigyorogtam olvasás közben.

9. Kedvenc filmadaptáció, amit idén láttál. 

Ööö. Szerintem egyetlen filmadaptációt sem láttam az idén. Bogas figyelmeztetett, hogy tévedésben élek. Megnéztük ugyanis az Anne otthonra talál új feldolgozását, és bár nem voltam teljes egészében kibékülve vele (wth, eleve csak a könyv kb. harmadát dolgozták fel?), volt, ami tetszett benne. Az operatőri munka például, a vágásokat leszámítva, és a színészek nagy része is. El kell vonatkoztatni a Sullivan-féle klasszikustól, és akkor kifejezetten élvezhető.

10. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál). 

Kiemelkedően hűdecsodálatos igazából egy sem volt, de nagyon tetszett például a Völsunga saga tipográfiája és tervezése, A dzsungel könyve új kiadása, a Horgonyhely és az Időláda borítója és az Északfi illusztrációi.

Innen.

11. Mely könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig? 

Ennek a kérdésnek közben lejárt a szavatossága.

12. Új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél. 

Torben Kuhlman: Armstrong. Aki akár csak egy pillantást is vetett a szerző előző könyvére, az megérti.

13. Legjobban várt új megjelenés az év második felére. 

Nagyon vártam A koboldcsászárt, és Edith Pattou-tól az Északfit. Utóbbi esetében épp csak hogy kivártam az első megbízható értékelést, és rohantam megvenni. Nem csalódtam.