Rákaptam arra - feltehetően a hőség miatt: a laptop
melegít -, hogy mindenfajta szöveg első vázlatát kézzel írjam meg, több
részletben, nem ritkán éjszaka. Aztán amikor vissza akarom olvasni, mindig
fogom a fejem: több oldalas kusza szöveg, eszelős áthuzigálásokkal, a margón
saját magamnak szóló megjegyzések (olvashatatlanul – ilyenek, hogy „srkorr
mnye!!!”; csak legalább tudnám, milyen nyelven gondolkodtam éppen), szóval kész
káosz az egész. Szóval most itt ülök három jegyzetlapnyi vázlat fölött, és
mire-gondolt-a-költőt játszom saját magammal.
 |
| Innen: straydogsbite.tumblr.com |
Mivel elkapott iránta a nosztalgia, és egyébként is
röhejesen hosszú ideje halogatom, ebben a bejegyzésben Naomi Novik Temeraire-sorozatáról fogok írni.
Novik maga is egy
nagyon érdekes személyiség, ez a sorozata meg pláne. Már a műfaji besorolással
is bajban vagyok. Legyen mondjuk, alternatív történelmi fantasy. Nem egészen
pontos, de azért eléggé. Novik gyakorlatilag fogta azokat a dolgokat, amelyeket
szeretett: a napóleoni háborúkat, a Vitorlák Korát (és a vitorlás kalandregényeket) meg a sárkányokat, és összegyúrta őket egy valóságba. Lehet,
hogy eredetileg abból indult ki, hogy mennyire menő lenne, ha Napóleon és
ellenfelei sárkányokkal végrehajtott légicsatákban csapnának össze, de
szerencsére nem elégedett meg ennyivel.
