Mert ha én tervezek...



No hát, három hónap úgy elrepült, mint a pinty, én meg gazdagabb lettem egy tanulsággal, miszerint: ha arra vársz az írással (bármi megírásával, vagy még inkább: bármivel), hogy előbb majd jól befejezed minden más teendődet, egy francos sort nem fogsz többet leírni, az garantált.

Amúgy meg az van, hogy továbbra sincs ihletem a retró meseposzt megírásához, de reménykedjünk, hogy egyszer majd lesz (hihihi, hahaha). De hogy felrázzam magam a tespedésből, megosztok veletek néhány teljesen összefüggéstelen gondolatot az idei olvasmányaimmal kapcsolatosan, csak mert... csak. Hogy ne unatkozzatok. Vagy hogy öt nap nonstop bejgli- és zserbópusztítás után végre valami konstruktívat is csináljak. Igen, ez sokkal jobban hangzik.


Share:

Most már rögvest, de tényleg


Miután mindent listába szedtem, bedobozoltam, kijavítottam, lefordítottam, kiválogattam, korrektúráztam, elküldtem, összeraktam és stócokba rendeztem, na azután megkapjátok a retró meseposztot, amit beígértem. Az anyag már megvan:

Azért hagytam benne egy rejtélyes darabot is. Bár ha valaki felismeri a csücskéről...

U.i.: A mobilos képszerkesztő szűrői rém furcsák. Csak mondom.
Share:

Itt tényleg sárkányok vannak


Rákaptam arra - feltehetően a hőség miatt: a laptop melegít -, hogy mindenfajta szöveg első vázlatát kézzel írjam meg, több részletben, nem ritkán éjszaka. Aztán amikor vissza akarom olvasni, mindig fogom a fejem: több oldalas kusza szöveg, eszelős áthuzigálásokkal, a margón saját magamnak szóló megjegyzések (olvashatatlanul – ilyenek, hogy „srkorr mnye!!!”; csak legalább tudnám, milyen nyelven gondolkodtam éppen), szóval kész káosz az egész. Szóval most itt ülök három jegyzetlapnyi vázlat fölött, és mire-gondolt-a-költőt játszom saját magammal.

Innen: straydogsbite.tumblr.com
Mivel elkapott iránta a nosztalgia, és egyébként is röhejesen hosszú ideje halogatom, ebben a bejegyzésben Naomi Novik Temeraire-sorozatáról fogok írni. Novik maga is egy nagyon érdekes személyiség, ez a sorozata meg pláne. Már a műfaji besorolással is bajban vagyok. Legyen mondjuk, alternatív történelmi fantasy. Nem egészen pontos, de azért eléggé. Novik gyakorlatilag fogta azokat a dolgokat, amelyeket szeretett: a napóleoni háborúkat, a Vitorlák Korát (és a vitorlás kalandregényeket) meg a sárkányokat, és összegyúrta őket egy valóságba. Lehet, hogy eredetileg abból indult ki, hogy mennyire menő lenne, ha Napóleon és ellenfelei sárkányokkal végrehajtott légicsatákban csapnának össze, de szerencsére nem elégedett meg ennyivel. 

Share:

86. Ünnepi Könyvötnap




Szóval. Könyvhét. Így egy hónappal utána már ideje írni róla, nem?

A tavalyinál több okból is kedvetlenebbre sikeredett nekem az idei könyvünnep, sőt még a vicces sztorik nagy részét is elfelejtettem időközben (kivéve a bankettet - a bankettet nem lehet elfelejteni), úgyhogy nagyrészt a zsákmány ismertetésre fogok szorítkozni.


Share:

Eddig megvolnánk (avagy a poszt-könyvfeszt poszt)


Ilyen posztom sem volt még, de egyszer mindent ki kell próbálni. Amúgy tudom, hogy egy rettenetes perszóna vagyok, aki csúfosan elhanyagolja a blogját (is) - pedig két poszt is félkészen áll január óta, de egyszerűen egyiket sincs agyam befejezni.

Na de. Nita hónapok óta röhög rajtam, mert idén, úgy látszik, én vettem át a helyét a "szerezzünk be elborzasztó mennyiségű könyvet minél rövidebb idő alatt" játékban - nem vicc, eddig 15 vásárolt és 11 ajándék kötetnél tartok, ami különösen mulattató annak fényében, hogy a) nincs több hely a könyvespolcaimon, b) nincs több hely a lakásban további könyvespolcoknak. Most viszont elétek tárom a feszten beszerzett könyvek listáját, és végérvényesen bebizonyítom, hogy én egy komoly, felelősen gondolkodó nő vagyok, aki tud mértéket tartani.

Hallom ám, hogy röhögtök.


Share: