Valamikor 1989 és 1991 között a királyi tévében
bemutatták A hegy gyomrában című 8
részes új-zélandi ifjúsági horrorkalandsorozatot. Ha valakinek a címről
nem ugrana be: ez volt az a sorozat
a frusztráló, telepatikus ikerpárral, a piros és kék színű világító
kristályokkal és az űrből érkezett, világuralomra törő spagetti-emberekkel,
akiktől minden jóérzésű gyermeket a frászt tördelt. Na, ha valaki esetleg
további telepatikus ikrekre vágyna, akik megmentik a világot, akkor itt van a
neki való szellemi táplálék – ráadásul jóval kevésbé ijesztő változatban.
Ha valaki netán arra kíváncsi, hogy miért kezd bele
valaki az én koromban egy ifjúsági fantasy-sorozatba, annak először is azt
válaszolnám, hogy ez egy rendkívül hülye kérdés, másodszor azt, hogy csak,
harmadszor pedig azt, hogy aki nem kíváncsi egy olyan fantasyre, akinek a két
szerzője közül az egyik angol irodalmat és kreatív írást oktat az egyetemen, a
másik pedig hosszú ideig volt kitéve olyasmiknek, mint a Doctor Who, az egészen egyszerűen nem tudja, hogy
kell élni.
