Elkezdtem írni egy bejegyzést arról, hogy hányféleképpen lehet egy könyv emlékezetes, példaként az idei olvasmányaimat használva, de szerencsére a harmadik bekezdés után rájöttem, hogy ez még engem sem érdekel. Helyette kaptok egy 2017-es "legjobb öt" listát, kis kitérőkkel. Jó lesz? Jó hát.
Azt, hogy "legjobb öt", temészetesen nem úgy kell érteni, hogy objektív irodalomtudományi szempontok szerint ezek a könyvek a legjobbak azok közül, amelyeket az idén elolvastam, mert efféle válogatásra nemcsak alkalmas nem vagyok, de hajlandó sem. De ha végigfutok az éves listán, ezekről vannak a legmarkánsabb emlékeim.
